A mai ismerkedési szokásokról...

Interjú

Megkérdeztem néhány barátnőmet/kedves ismerősömet arról, hogy Őket milyen módon próbálták már megismerni különféle szórakozóhelyeken és azon ismerkedési formák mennyire voltak megnyerőek a számukra. A kérdés mindannyiuknak ugyanaz volt és őszintén szólva, a válaszok kevésbé voltak megosztottak, sokkal inkább hasonlóak. 

Klaudia elmondása szerint: Ő többnyire a bátyja társaságában jelenik meg különféle szórakozóhelyeken, aki rendre elküldi a Klaudiához közelgő fiúkat. Persze ez természetes, hisz egy bátynak az a dolga, hogy megvédje a kisebbet a bajtól, mi ez esetben a férfi, mint olyan Klaudia számára (Főként, midőn az efféle helyeken sok veszély leselkedik az ifjakra). Valamint Klaudia még csak 17 éves, így hát érthetőek az ehhez hasonló óvintézkedések, mit jelen esetben a báty tesz a kishúgért. 

"Volt olyan, ki odajött hozzám és megdicsért rajtam valamit, legyen az egy kiegészítő, vagy akár smink stb. Ennél az esetnél egy kiegészítőm megdicsérésével próbáltak megismerkedni Velem, legalábbis szóra bírni Engem, mondván, hogy "Jó a sapid!". Majd elkezdtünk beszélgetni, mindezek után már hülyéskedtünk és jól elvoltunk. De persze egyikünk sem kérdezte a másik nevét. Beszélgettünk, majd továbbálltunk."

"Volt olyan srác, ki igencsak ittas volt már és úgy jött oda hozzám, majd egyszer csak magához húzott. Őt hirtelen el is löktem magamtól. Az ilyenek abszolúte unszimpatikusak a számomra. De az előzőben megemlített fiú szimpatikus volt, mert Ő alapból úgy jött oda hozzám, mintha már rég ismernénk egymást és természetesen normálisan közeledett. Laza volt. S ez tetszett."

"Az sem túlzottan szimpatikus a számomra, ha valaki közhelyes és olyan szövegeket ad elő..."

Klaudia arról is beszámolt Nekem, hogy szülei mennyire szigorúak vagy akár engedékenyek, ha a szórakozásról van szó.

"Mindez a szülőkkel való viszonytól függ, mert, ha épp rosszban vagyok a szüleimmel, ami abból eredeztető, hogy összevesztem velük, akkor nem igazán engednek el, de alapvetően nem erélyesek. Bíznak bennem, beszéltem is már erről a dologról velük, miszerint: ameddig nem adok rá okot a bizalmatlanságra, addig ne is kételkedjenek bennem. Továbbá tudok magamra vigyázni. De! Persze mielőtt elmegyek otthonról, mindig az orromra kötik, hogyha bármi van, hívjam Őket, illetve, hogy próbáljak meg minél előbb hazaérkezni, mert féltenek."

Amanda eképp nyilatkozott:

"Ami azt illeti, nem vagyok nagy bulizós, de mondjuk úgy, hogy meghívnak egy italra és szimplán elkezdünk random dolgokról beszélgetni az adott egyénnel. Ez számomra így teljesen megfelelő és belefér a normámba. Viszont a rámenős embereket a legkevésbé sem tűröm. Nem szeretem, ha rám akaszkodnak."

Amandát szintúgy megkérdeztem mindarról, hogy a szülei mennyire liberálisak. Válaszul csak ennyit mondott...:

"A szüleim ilyen téren igen szigorúak, de ez érthető is, hisz jelenleg 16 éves vagyok, így főként ezért sem engednek úgy el, de ha mégis, akkor azt csakis barátok társaságában hagyják."

Loréna elmondása szerint: szülei meglepően engedékenyek. 

"Volt egy srác, ki táncolni akart Velem, Ő kimondottan szimpatikus volt. Volt, amikor csocsózni hívtak. Mondjuk az egy kocsmában történt. De volt olyan is, aki csakúgy odaverődött hozzánk és beszélgettünk. S volt olyan is, mikor meghívtak egy italra."

Ofélia elmondása szerint: a szülei nem túl engedékenyek a "bulizást" illetően (Leginkább ezt annak köszönheti, hogy Ő is még csak 16 éves), de, ha mégis elengedik, akkor azt bőségesen kihasználja. 

"Igazándiból nem járok el annyit szórakozóhelyekre, ha el is megyek, akkor is nagy baráti körrel teszem azt. Bulikban többnyire "nyomulnak" az emberek , ami egy ideig tűrhető és lehet hagyni, de mikor már sok mindez, akkor vissza kell menni a baráti csoporthoz vagy szimplán csak továbbállni. Persze hogyha valaki úgymond le akart "kapni" vagy fogdosni próbált, azt csak abban az esetben hagytam, ha az illető Nekem is "bejött" és ugyebár ismertem is. Idegenekkel szemben nem igazán tudom, hogy ez hogy van, hisz nem járok nagyon Pestre bulizni, de ha mégis, akkor is csak a barátaimmal és főként házibulikba megyek. Szórakozóhelyekre nem nagyon szeretek járni, mert sokkal jobban szeretem azt, ha olyanok vesznek körül, akiket ismerek (is). S ilyen helyeken nem is jó ismerkedni, mert sokan átverik az embert és hát eléggé kiszámíthatatlanok."

Alexa eképp vélekedik:

"Már semmiképp sem szeretek szórakozóhelyeken ismerkedni. Eddig sem volt szokásom, de már minden reményem elveszett ezt illetően. Tapasztalataim szerint manapság már...csak azért próbál meg egy adott illető felszedni valakit, hogy ne egyedül kelljen az este folyamán ágyba bújnia. Nem szeretnék általánosítani, de szinte minden bulin ezt észlelem. Mindenki egy tapló. Erre példa: Csakúgy odahúzzák magukhoz az embert tánc közben vagy csak odamennek simulni a másikhoz, de persze tisztelet a kivételnek! Elkeserítő tud lenni mindaz, hogy csak nagyritkán jön oda olyan illető beszélgetni, ki aranyosan és kedvesen közeledik. Én személy szerint folyamatosan kifogom az udvariatlanabbnál udvariatlanabb egyéneket. Talaj részegen próbálnak két értelmes szót összetenni kisebb nagyobb sikerrel az ostobák és amikor elküldöm Őket, még Én vagyok a rossz ember. A bulik inkább a társaságtól függnek, akikkel megy az ember és nem a helyszíntől. Ha megfelelő egyénekkel vagy körülvéve, akárhol jól érezheted magad. De ha csak a mai bulikat nézzük...nagyon változatos a felhozatal. Bár ebben az esetben is igazából az idegen embereken múlik minden, ugyanis tapasztaltam már sajnos egy adott partin, hogy az ott levők 80%-a csak állt a sarokban és csendben néztek egymásra, mint akik azt sem tudják, hogy hol vannak. Számomra fel nem fogható, hogy az ilyen egyének akkor miért nem ülnek be egy kocsmába...De! Amikor mindenki pörög, az nagyon jó szokott lenni, általában."

Alexát is (Csakúgy, mint az előtte lévő 4 interjúalanyt) megkérdeztem mindarról, hogy vajon a szülei miként érvényesítik kötelességeiket aziránt, ha a lányuk (Azaz Ő) el szeretne menni szórakozni. 

"Úgy gondolom, hogy a szüleim se túl szigorúak, se túl engedékenyek, tehát valahol a kettő közöttiek. Mindketten voltak tinédzserek, Ők is lázadtak. Tudják hol a határ és visszagondolva jól is tették/teszik, hogy néhány dolgot nem engedtek/engednek meg, ha jobban belegondolok, még akkor is, ha sokszor gyűlölködtem/gyűlölködöm magamban és igazságtalannak tartottam/tartom a döntéseiket, pedig azok csak mindvégig az Én érdekeimet szolgálták és szolgálják is."