A régmúlt ismerkedési szokásai

Köztudott, hogy igencsak megváltoztak a társadalmi szokások az utóbbi jó pár évben és az egyéb tradíciók mellett az udvarlási szokások is szintúgy.  

A régi időkben az akkori élet familiárisabb társadalmának szokásai működtek, amelyek nagyobb hangsúlyt fektettek a lányok "tisztességére". Akkortájt aranyszabályként működött, hogy egy lánynak a szüzessége a legnagyobb értéke, amit a házasságba vihet. A szülők általában minderre igencsak figyeltek, mit a lányok többségének sikerült is megőriznie a férjhez menésig. 

A kokettálás az évszázadok alatt kialakult és megkövetelt formaságok megtartása mellett zajlott le. Annak idején egyetlen nő sem fogyasztott szeszesitalt egy eseményen sem az illemszabályok végett. Mi több, a fiatalok nem rendeztek maguknak semmiféle rendezvényt sem. Szórakozási alkalmak csak a családi ünnepek és főként a téli időszakban megrendezett bálok voltak, ahol is a jó modor, a jó neveltség és a helyes viselkedés volt a megtűrt. 

Falusi környezetben nyáron az ifjak inkább csak hétvégéken találkozhattak, mert hétköznapokon a földeken vagy a gazdaságban dolgoztak (Bár ez főként a fiúkra volt jellemző, mert a lányok az otthoni teendőket látták el).  

A találkákra alkalmat adott a templomba járás vagy a délutáni közös séta és persze az udvarlási napok is meghatározottak voltak. A testi érintkezés, mint például az ölelkezés, már szentségtörésnek számított a szülők előtt, ezért ilyenre ritkán kerülhetett sor. De, hogy a fiataloknak is legyen egy kevéske intim pillanatuk, a lány a fiút kikísérhette a bejárat előtt lévő lépcső aljáig vagy a tornácra (Természetesen, mikor a fiú a lány családjánál tartózkodott, mint udvarló). Itt az est sötét leple alatt beszélgethettek, adhattak egymásnak ölelést vagy akár csókot, attól függően, hogy a fiatalok mennyi ideje ismerték egymást vagy mennyire volt előrehaladott a szerelmi kapcsolat közöttük. A 15-20 perc leteltével, ha a lány nem ment vissza a házba,...megtörtént, hogy az anya kiszólt az ajtón és a lányt beparancsolta.

Valamivel szabadabb volt a fiatalok közötti kapcsolat az évente 2-3 alkalommal megrendezett bálokon. De jól meghatározott szabályok ott is voltak. A lányt minden bálra elkísérte az anyja és amikor az anya úgy gondolta, hogy elég volt a táncból, a lánnyal hazatávozott. Ha a lánynak komoly viszonya volt egy fiúval, Ő is elkísérhette a lányt, s csakúgy, mint a rendes udvarlási napokon, a lány kint maradhatott a fiúval ugyancsak 15-20 percre. A bálok alkalmával az anyák és lányaik a falak mellé helyezett padokon ültek s amikor a táncra hívó zene megszólalt, a lányok türelmesen vártak, míg megjött a táncra felkérő fiatalember. Illetlenségnek, sértésnek számított a táncra kérőt visszautasítani, ha még nem is volt a lány kedvére való. Általában a lányokat el lehetett kérni tánc közben is a Vele táncoló fiútól, viszont kivételnek számított, ha már jegyesek voltak. Az akkor táncolt klasszikus táncok, mint például a csárdás, tangó, keringő és más táncok megköveteltek a pároktól egy bizonyos testtávolságot és kevesebb teret adtak az erotikának. Ha a fiatal pár nem vette figyelembe a "normális" testtávolság szabályait, az anya azonnal közbelépett vagy a tánc szünetében lányát figyelmeztette. A táncok szünetében komolyabb kapcsolatban lévő párok az anya engedélyével "hűsölés" címen az udvarra távozhattak, de csak nagyon rövidke időre, ellenkező esetben az anya elindult megkeresni lányát vagy a lány visszatértekor komoly dorgálást kapott. 

Hajdan a falusi élet zárt világának íratlan szabályai nagy morális erőt képviseltek és annak be nem tartása nagy szégyent jelentett. A kialakult szabályokra a faluközösség minden tagja adott és igyekezett annak megfelelni. 

Munkácsy (=Szerző): Régi udvarlási szokások (=Cikk címe) --> Feltöltés dátuma: 2009.05.20.

Link: https://iroklub.napvilag.net/iras/24174